A gyűjtemény története

    A Szent István király által elsőként, 1001-ben alapított érsekség temploma, benne a kincstárral, a történelem folyamán mindig a figyelem középpontjában állt. A főszékesegyház kincstárában liturgikus tárgyakat őriztek. A meglévő anyagot az uralkodók sok, értékes adománnyal gyarapították.
    Sajnálatos módon a pusztítások sem kerülték el a gyűjteményt. Feljegyzések szerint már a XIV. század elején (1312-ben) Csák Máté kirabolta, majd 1528-ban a törökök pusztítása elől is menekíteni kellett. Ekkor keletkezett az első rendszeres leltár a Kincstár anyagáról.
    A kincseket még a XVII. században is folyamatosan költöztették egyik helyről a másikra. 1793-tól 1848-ig értékes tárgyait folyamatosan beolvasztotta a hadikincstár.
    1859-től került az esztergomi kincstár a hazai és a nemzetközi érdeklődés középpontjába. Az első leírását Franz Bock aacheni kanonok jelentette meg, akit a bécsi műemlék felügyeleti hatóság szakértő felmérőként küldött Esztergomba.
    1886-ban Simor János (1867-1891) szándéka szerint alakítottak ki az elkészült esztergomi bazilika épületében egy termet (mai Kegytárgybolt), páncélszobát, kimondottan kiállítás céljára, hogy a liturgikus használatból kivont tárgyakat, régi műkincseket, és az időnként használt tárgyakat üvegezett tárlókban mutassák be. Mostani helyére a gyűjtemény 1987-ben került.

    

    Jelenleg a kincstár a főszékesegyház legértékesebb művészeti emlékeinek tárháza. Sok darabja nemcsak a főpapi liturgia fényét emelte, de nemzeti vonatkozásban is fontos emlék. Erre jó példa, hogy az esztergomi kincstárban találhatók a királykoronázás liturgikus kellékei. Ennek oka igen egyszerű.  Ahhoz, hogy valaki hivatalosan Magyarország királya legyen, egyik feltétel az volt, hogy az esztergomi érsek koronázza meg.
    A gyűjteményben található két különleges kehely is. Az egyiket 1856. augusztus 31-én használta Scitovszky János a bazilika felszentelésénél, a másikat pedig II. János Pál pápa adományozta a Kincstárnak 1991-es látogatása alkalmával. Külön érdekesség, hogy néhány darabja  mai napig emeli a szentmisék fényét.
    A tárlókban helyet kaptak a magyar történelemben fontos szerepet játszó főpapok: Bakócz Tamás, Pázmány Péter, Szelepcsényi György, Simor János személyéhez köthető, művészileg is nagy jelentőséggel bíró ötvös, és textiltárgyak is.

 

  A kincstárban az ötvösművek mellett jelentős mennyiségű textíliát is találhat a látogató. E téren két műfajban gazdag az esztergomi kincstár:
     - gótikus miseruhákban, és
    - 18. – 19. századi komplett főpapi ornátusokban (díszruhák)
  Legrégibb textíliánk az ún. Anjou-kárpit, melyet Lepold Antal 1941-ben adományozott a kincstárnak.
  Ezen kívül értékes darabja a gyűjteménynek az ún. Kölni palást. Alapanyaga vörös bársony, amit Mária életéből, és Jézus gyermekségének történetéből vett jelenetek díszítenek.
  A különböző palástok mellett szép számmal maradtak ránk miseingeket és karingeket díszítő csipkék is. Legtöbbjük vert csipke, és a legértékesebb közülük egy brüsszeli (Lepold Antal szerint milánói) munka 1860 tájáról.